Tanítási filozófiám

Ahogy a jó pap holtig tanul, ugyanez elvárás legalábbis elviekben egy jó pedagógustól is. Nem csak azért, mert változik a tudomány álláspontja, változik a nyelv, de változik a módszertan is, új és új technikák jelennek meg, fejlődnek a segédeszközök is. A folyamatos önreflexió fontos és szükséges eleme a pedagógusi pályának, mint a fejlődés elengedhetetlen része, egyúttal segít megelőzni a kiégést is. A tanítási filozófiámat két részre bontanám, a két szakomnak megfelelően történelemre és angolra. Úgy gondolom, a két tárgy többnyire más hozzáállást, más módszereket kíván meg. Korábban mi is viccelődtünk ilyesmivel saját tanárainkkal, de van ebben igazság, a történelemórán Tanár úrnak, az angolórán Misternek kell lenni. Igyekszem nem ismételni, amit a bemutatkozó lapon már leírtam, inkább azokat a gondolatokat szeretném jobban kifejteni.

A történelem tanítása sokkal frontálisabban zajlik, mint az angolé, ez leginkább abból adódik, hogy nagy hangsúly van a tényanyag átadásán. Fontos elem viszont a forráselemzés, kritikai gondolkodás fejlesztése, amihez jó eszköz lehet páros vagy csoportos feladatok beiktatása. Ugyanakkor szívesen kipróbálnék és alkalmaznék szerepjátékokat is (a vállalkozóbb szellemű diákok egy-egy történelmi személyiség szerepébe bújhatnak), így személyesebbé téve a tananyagot. A történelemnél valahogy ötvözném a különböző tanuláselméleteket: átvenném a behaviorizmus frontálisabb módszereit; a kognitivizmusból az érvelést, problémamegoldást; a konstruktuvizmusnak az előzetes tudásra való építését és a konnektivizmus globálisabb szemléletmódját is. Ezzel szemben angolórán a kognitivista tanuláselmélet, a kommunikatív megközelítés híve vagyok, az a tapasztalatom (persze ez erősen csoport- és egyénfüggő), hogy sokkal könnyebben tanulnak a diákok úgy, ha az adott nyelvtani, szókincsbeli részt a magyarázat után szóban tudják gyakorolni, mert így a használat során rögzül a nyelvi elem.

Mindkét tárgy tanításában nagy segítséget nyújtanak az IKT eszközök. Történelemnél sok forrást könnyebb megjeleníteni egy interaktív táblán, projektoron. Videókon le lehet vetíteni számítógéppel megcsinált csatákat, modellezett várakat, ezek mind hozzájárulnak, hogy a diákok könnyebben el tudják képzelni a hallottakat, így pedig jobban meg is marad a fejükben.  Az angol tekintetében pedig videók, feladatok, filmek, zenék, játékok végtelen tárháza áll rendelkezésünkre, amit órán hasznosítani tudunk. Ez lehet akár egy Youtube videó az akcentusokról, vagy egy BBC-s feladat. Ezekkel változatosabbá tudjuk tenni az órákat, amit a gyerekek szívesen vesznek, de számunkra is meg tudja törni a monotonitást, esetleg adhat új impulzusokat.

Az értékelésnél a legfontosabb tényező a konzisztencia. A pedagógusnak e tekintetben is példát kell mutatnia, nem szabad eljátszani a diákok bizalmát. Talán célszerű előre lefektetni a szabályokat, követelményeket, így bebiztosíthatja magát mindkét fél. Nehéz dolog, pluszmunka is, de jó lenne az ötfokozatú osztályzás mellett valahogy szövegesen is értékelni a diákokat, ez őket is segítheti a fejlődésben.

A tanítási filozófiám fontos részének gondolom, amit már diákkorom óta tervezgetek, hogy sose felejtsem el, hogy milyen volt az iskolapadban ülni, diákként gondolkodni. Így tudok olyan stratégiákat, stílust, nem utolsó sorban a gyerekekkel olyan kapcsolatot kialakítani, ami egy gyümölcsöző közös munkát eredményez, ami által nem csak taníthatok, de nevelhetek is.